Pezsgő színű, világos szövettel, a valóságban tetszetős és természetesen nem is látszik át!
Előlap csak odatámasztva, ideiglenesen.
A doboz keskeny és nem is mély, azonban elég nagy a domborulat benne, ezért egy anyagból nem lehet megoldani ésszerű kereteken belül.Maradt hát a keskeny lécekből való összerakás, az élei szögbe vágva.
A lécek 14 milliméteres rétegelt lemezt takarnak, elég masszívnak találtam.
A szögbe vágás egy több mint egy méter magas doboznál tényleg vágást kell jelentsen, pontosan csiszolni nagyon nehéz. Hosszirányban fél milliméter eltérés már nem igazán jó. Kisebb doboznál viszont bátran essünk neki flex + csiszolókorong kombóval, mert működni fog!
Eztán összeragasztjuk – esetemben egyszerre az egészet – majd megfogjuk rendesen, mindennel, amink van!
Előtte viszont érdemes megfúrni és szöggel helyzetben tartani, még ha teljesen egyenes is a fa.
Ha csak a teteje repedt, nem baj.
Annyi fát ragasztottam hozzá össze, ami mindenhol kiadja a szükséges méreteket (ideiglenesen itt is szöggel megfogva).
Kicsit szükséges csiszolgatni, hogy passzoljanak egymáshoz.
Utána pedig jön a formára csiszolás, nincs mit írni róla. Ésszerűen kell, figyelve, hogy ne csináljunk hülyeséget. Ha mégis, még mindig tudunk toldani vagy pótolni.
Az oldalát is ennek szellemében formázzuk!
Mivel a hangszóró takarását igen fontosnak találom, és azt akartam, látszólag egybe essen a doboz elővel, ezt a megoldást választottam:
Majd az előlap, szintén rétegelt lemezből kivágva.
Szükséges egy picit befele csiszolni a belső szélnél, így elkerülhetjük, hogy később a hangfalselyem rátapadjon, kihozva a vágás formáját.
Ha ezt felragasztottuk, érdemes Mestertapaszt (vagy hasonlót) használni a rések kitöltésére.
Nagyobb hézagokhoz viszont kerüljük! Minden szempontból sokkal jobb valamilyen nagyon finom Rigips glettelő, enyvvel keverve.
Utána pedig a Mestertapaszt folyósra hígítva átfesteni vele néhányszor, s csiszolni.
Így már kezd emberi formát ölteni:
A talpát ilyen formánál érdemes nagyobbra venni, mert még felborul.Persze a felületet kezeljük, a képen csak a koncepció látható.
Festéknek hófehér radiátorzománcot választottam.
Abszolút elfogadható eredményt ad -ha nem is gyári-, csak elégszer át kell festeni.
A szín pedig nagyon jó, nem üt el a többi berendezési tárgytól, de mégis feltűnő!
A festés a képen ecsettel készült. Nagyságrendekkel jobb eredményt érhetünk el, ha jófajta teddy-hengert (és nem szivacshenger) használunk, nagyon kevés festékkel.
BELSŐ
Mivel ez egy igen alacsony költségvetésű, de nem rossz hangú doboz lett (nálam surround), úgy gondolom, leírom az alkalmazott hangszórókat:
Sony 102 dómsugárzó és Sony 103 mélyközép.
Hogy elegendő mélyet adjon, érdemes a fal mellé állítani őket! Így, ha a szoba rendelkezik egy jobb mély hang kiemeléssel, nem fogjuk semminek a hiányát érezni.
Nettó (levonva a hangszórók, merevítések, ..) 6-7 literes zárt doboz javasolt, de ha kevés a mély, b-reflexet alkalmazzunk! Hátránya, hogy úgy nem lesz pontos az alacsony frekvenciás impulzusválasz. De ez annyira nem nagy baj, lévén, ahol sokat késne, már nem igazán szólal meg.
Ha ezt választjuk, nagyjából nettó 8.5 literes (+- 1 liter megengedett) legyen a doboz. A reflexcsővel pedig kísérletezni kell a helyiségtől, elhelyezéstől és igényinktől függően. Olyan 50 mm átmérővel érdemes próbálkozni.
Hangcsillapító anyaggal lazán ki kell tölteni, amennyiben vatelint használunk. Reflexnél a cső környékét hagyjuk szabadon!
Vattát, gyapjút és egyebet csak akkor használjunk, ha tudjuk, mit csinálunk. A tojástartó szivacsot meg hagyjuk meg másoknak..
A hangszórók elrendezése itt nem ideális, a magasat mindenképpen a szélre kell tenni a kisebb torzítás érdekében. Szintén ezt a célt szolgálja, mikor a hangszórókat az előlap szintjéig besüllyesztjük. (Itt értelemszerűen csak a magassugárzót.)
Akárcsak a doboz széleinek lekerekítése.
A váltó elkészítése nem volt annyira egyszerű, így tervét is mellékelem, ami ugyan nem tökéletes, de hallgatható és rá lehet fogni, hogy lineáris.
Füllel csupán a 18-19 kHz közötti hangnyomás csökkenés hallható, a többi anomália nem.
Itt ugye valódi mérésről beszélünk, nem a forgalmazók által agyon simogatott, 10-20 dB/osztásos, ujjnyi vastag vonalú rajzokról.
Nem javaslom a mérés nélküli építést, de ez így működhet:
Felül, a két kondi mindenképp legyen (ez is és a többi is) legalább 100 Voltos fólia, a tekercs nem fontos, milyen. Ez egy harmadrendű felül áteresztő szűrő.A 4,2 Ohmos ellenállás lehetőleg huzal legyen, legalább 5 Wattos. Ez állítja megfelelő szintre a magas hangszórót.
A végén a kondi és az ellenállás nem fontos, milyenek. Ez egy Notch-szűrő, szívókör, a magas egy kellemetlen 17 kHz-es kiemelését csökkenti úgy-ahogy.
Alul, a 470 uH-is tekercs 0,5 Ohm körüli, légmagos legyen. 0,8 mm-es rézhuzal kb ennyi. A kondenzátor jobb, ha fólia. Ez egy másodrendű, alul áteresztő szűrő.
A másik felén az ellenállás szintén jobb, ha huzal, 5 Watt legalább, a kondi pedig fólia. Ez egy Zobel-tag, impedancia korrekcióra szolgál, ennek segítségével a hangszóró inkább fog Ohmos ellenállásúnak látszani.
A kész hangsugárzó 8 Ohmosnak tekinthető, mivel a legalacsonyabb ponton is picit 7 Ohm fölött van az impedancia értéke.
És készen:
Kis segítség, hogyan rendezzük a tekercseket.
Ami fontos!
Ha valaki úgy dönt, hogy utánépíti, és nem akar mérni (ami pedig nem hátrány), úgy a hangváltót pontosan másolja le!
Nyilván, ha a 680 nF helyett 670 lesz, nem baj. De a 630 -, vagy a 710 nF már nem jó!
A hangszórókat és az alkatrészeket a LogoTech Kft.-től vásároltam. Kivéve a 680 nF-os kondenzátort, azt valahogy rakjuk ki másból. Párhuzamosan bekötött kondenzátorok esetén a kapacitás érték [nF, uF, ..]
összeadódik, akárhány darab esetén is.
Az érdeklődőknek az alapok elsajátításához ajánlom Subvoice oldalát tanulmányozásra.
Kivéve a Profi mérőprogram ingyen cikket. Ilyenre használjunk LspLAB-ot!
