Aki abban a tudatban él -mint magam is nemrég- hogy az öntapadós tapéta amatőr és lehetetlen jó minőségű felületet elérni vele, ki kell ábrándítsam. Ezek az újfajta megoldások nagyon jók és könnyen használhatóak, csak pár szabályt be kell tartani. Ezekre szerencsére felhívták a figyelmem az üzletben, ezek közül válogatok.
A felület szép kell hogy legyen, mintha festenénk. De van pár nehezen javítható hiba, amit a tapéta jól korrigál.
Ilyen, ha glettelés után sima, de szőrös a felület. A festék ezen borzalmasan néz ki, itt nem látszik belőle semmi.
A másik az apró lukak (és nem kráterek) a felületen, amit az alapozó nem tökéletes tapadása okoz. Nem kell vele foglalkozni.
Nem elég felragasztani, hőlégfúvó szükséges hozzá! Állítólag jó a hajszárító is, ha előbbivel nem rendelkezünk.
Ettől nem csak rásimul a felületre, de ez aktiválja és olvasztja be a ragasztót rendesen.
Viszonylag vékony, a fekete ív 7 mm.
Ennek a letapétázásához átrajzoltam a dobozt, majd kimértem a szükséges távolságot.
Maga a ragasztás függőlegesen történjen, közben folyamatosan húzva le a védőt.
A nyílások kivágása utólag a legegyszerűbb. Majd ráolvasztani, de érdemes tovább meghagyni, ha netán a hangszórónál nagyobbra sikerült volna a marás, ne látszódjon a csupasz felület.
A túllógásokat zsilettpengével könnyű levágni.
Nem bonyolult megfelelő minőségben tapétázni, de ne azért válasszuk ezt, mert furnérozni nem tudunk. Egyszerűbb, de odafigyelést igényel és időbe is telik, ha a felületkezelést is hozzávesszük.
Tartósságáról meggyőzőeket mondtak, szobában használva 10+ év egészen biztosan elérhető minőségromlás nélkül.
Nagyjából egy éves távlatból a következőt érdemes megjegyezni: kb. 0.5 – 1 mm-t összemegy a széleknél pár hónap múlva, függetlenül a tapétázott terület nagyságától. Ha mindent úgy csináltunk, ahogy írtam, ez nem okoz gondot.
