Elsőként a doboz építéshez adok pár tippet, remélem, hasznosakat.
Miután kivágtuk a kosár beépítéséhez a kört, körberajzoljuk a süllyesztendő részt.
Ezután asztalosvésővel végigmegyünk rajta, 0.5-1 mm mélyen.
Ekkor fogunk egy flexet csiszolókoronggal, és ha egy kis kézügyességgel rendelkezünk, kicsiszoljuk a szükséges mélységig.
Ha nem kör alakú, ismét a vésőhöz nyúlunk, és már a végső mélységig vágjuk a dobozt.
De még csak véletlenül sem Mestertapasszal, mert az egy különlegesen alkalmatlan dolog szinte mindenre! Helyette használjunk enyvet és glettelőt (vagy utóbbi helyett cementet, esetleg hasonló, finom szemcséjű keveréket).
Ezt kell majd használni a doboz felületének egyengetésére és simítására is. Nem reped, nem zsugorodik és olcsó is, szóval tegyünk belőle bátran. Aztán csiszolni.
(Ezt a lépést egyedül furnérozásnál hagyhatjuk ki, de csak ha nincsenek a felületen durva hibák.)
Akkor jöjjön a festés. Ha szép felületet szeretnénk, ne használjunk ecsetet, mert ezzel nagyban rontjuk esélyeinket.
Festékszóró és alapozó, sokszor. Gyorsan szárad, 10 percenként fújható. De előtte érdemes próbálkozni, hogy rendesen tudjuk használni. (Közelről, tempós de határozott mozdulattal érdemes, legfeljebb 50 %-os fedésig.)
Utána valamivel még át kell fújni, mert az alapozó nem mosható, koszolódik.
Ha hozzáadunk 30 % zománcfestéket, ilyen felületet kapunk:
Nem csillog, olyan selyemfényű ennyi zománc hozzáadásával.
BELSŐ
Akkor jöjjenek a hangszórók!Itt próbálnék mindenkit lebeszélni Somogyi által forgalmazott hangszórókról, mert ilyen áron lehet kapni jobbat. De ha már megvan, némelyiket fel lehet használni.
Doboznak 7 literes zártat, erősen megtömve vattával (és nem vatelinnel) tartottam ésszerűnek.
Ezzel 70 Hz-es (-3dB) alsó határfrekvenciát kapunk, durva kiemelések nélkül ebben a tartományban. Valamennyit ki fog, de ez nem olyan rossz kompromisszum, ezáltal álbasszust adva a hanghoz, hogy mélyebbnek tűnjön.
Ekkora, vagy valamivel nagyobb dobozzal nem nagyon lőhetünk mellé, ha jól kitömjük.
(Ezzel egy akusztikus mocsárnak nevezett esetet hozunk létre, a terhelhetőség csökkenni fog, de nem vészesen.)
A magas egy igen olcsó, de nem rossz Akai ortodinamikus, 250 Ft-ért beszerezhető több helyen, többek között a LomEx-ben is.
Mivel alapjáraton használhatatlanul kiemel, váltóval pedig nem egyszerű feladat csillapítani, és megtartani az élvezhető hangzást (nekem nem is sikerült), így akusztikusan érdemes kiegyengetni.
Ehhez egy nem tudom hol beszerezhető, 3 mm vastag zöld filcből (elvileg kórházakban van ilyen) érdemes három réteget felhasználni. Itt (is) célszerű mérni, ha van rá lehetőségünk.
Ehhez süllyesztettem (ettől sajnos /Szerencsére?/ irányítottak lettek a magasak).
Majd a filc, szélein és középen érdemes beragasztani:
A hangszóró elrendezést érdemes megtartani. A magas kintebb és kicsit feljebb lehet, de középre nem érdemes rakni!
Az előlap mérete: 195x260 mm.
Váltónak a magas elé 4.4 uF-os kondenzátort, csillapítás nélkül használtam. Köszönhetően a filcrétegnek elég ennyi.
A mélyközép egy rontott jóságú másodrendű szűrőt kapott. A tekercs légmagos és 0.6 mm-es huzalból van, ellenállása 0.6 Ohm.
Átvitel:
Mélyben egészen kellemes, nem vészesen lomha, és nem is túlzottan búgós.
Magasai kicsit fémesek, de egészen kellemesek. Sokat javít a végeredményen ez a nem lebecsülendő magas hangszóró.
Ami meglepett, hogy van színpadképe, nem is rossz, ami egyáltalán nem elvárható.
Összességében egészen hallgatható eredményt adott, bőven túlmutat a vártakon. Hangereje sem vészesen alacsony, ereje is van, viszont hogy egy már szállóigével éljek:
"szól ez, csak hajtani kell!"
Gumilábbal szabadabb hangot ad, főleg ha kövön van.
Igen, földre is letehető, még ha külseje alapján polcsugárzó, de fejmagasságban minden bizonnyal jobb eredményt ad.
Padlószőnyegen a lábak alá rakható kisebb fakocka vagy falap.
